Kedves Zsóka, kedves Ildikó.
Igen, "izgalmas" kérdés, honnan jövük, hová tartunk ? Talán eljön egy idő, mikor ez izgalmasabb kérdés,mint bármi más. Nekem nincs "pontos" válaszom,pedig a kérdésem és válaszok keresése állandó nálam. Találtam csodás magyarázatokat, Rudolf Steiner, és Váradi Tibor anyagaiban, miszerint a "tudati lélek" korát éljük, feladatunk megérteni a Karácsony,Húsvét,Pünkösd misztériumait, vagy inkább "üzeneteit"továbbá Jézus megjelenését, akit igazán Krisztus rezgésű névvel illetnek, Christ=hit. A "megérteni" fontosságán van a hangsúly.
Igen, Zsóka, tapasztaljunk.... és a kérdéseink, mindig választ kapnak.Most konkrétan: élet-halál kérdés, meghalni, ezek a kérdések foglalkoztattak és kaptam "tapasztalatot". Nem örömtelit és nem konkrét , irott szöveget, vagy előadást, hanem saját szüleim (mindkettő) utolsó napjait,óráit. S, mit tapasztaltam? a Lélek útját, azt ahogyan elhagyja a fizikai testet, azt ahogy "viszi" magával, mindazt amit rárajzolt a fizikai testre, ráncokat,foltokat,duzzadásokat,véraláfutásokat, szóval mindent. De ennyi, s , hogy mi történik tovább, az kérdés, kérdésem.
Örvendek a témának és örvendek, ha megosszuk egymással a tapasztalatainkat.
szeretettel,
Gabriella

....ki is van a ketrec melyik oldalán? Mihez képest vagyunk "normálisak" vagy őrültek? nyilván emberek által kreált "törvények" szerint. Mindkét ember valamilyen szinten deviáns és szembe mennek a megszokottal. A filmen két különböző szemléletű, mégis ugyanarról beszélő, egyenrangú ember ült egymással szemben. Csernus a maga medrébe akarta terelni Benkőt, viszont Ő meg van akkora egyéniség, hogy nem hagyta magát.Benkő sokat leadott a pár évvel ezelőtti énjéből, mert már nem rohangál pl. meztelenül :) talán rájött, hogy vannak minimális együttélési normák, amiket nem azért kell betartani, mert kötelező, hanem azért, mert nem hozom kellemetlen helyzetbe a másikat az én devianciámmal. Kérdezted őrültek-e az őrültek? a társadalom szemében nyilván. Szerintem meg csak másként gondolnak dolgokat, mint mi; de ezt mi még nem nagyon tudjuk tolerálni sem, elfogadni meg végképp nem.
szeretettel :)